1920. október 11.-én született Felsőiregben. Itt végezte el általános iskolai tanulmányait is. Ezután Medgyesre, majd Nagykónyiba költöztek.

1941 októberében vonult be katonának a szekszárdi gyalogezredbe. 1942 júliusában indultak a frontra, a Don partján foglalták el állásaikat. Decemberben a II. világháború poklában, 5 katonatársával a túlerőben lévő orosz áttörést igyekezett megakadályozni. Életük kockáztatásával, sárban kúszva juttatták el a lőszert az első vonalba. Ekkor bátor magatartásáért bronz vitézségi éremmel tüntették ki. A doni áttörés után gyalog, folyamatosan visszavonulva, szerencsésen hazaért Szekszárdra.

1944-ben megnősült. 1944 augusztusában ismét behívták katonának. Pesten megsebesült, kórházba került és itt esett orosz hadifogságba. Oroszországba vitték, ahol 3,5 évig dolgozott hadifogolyként. Itt fogadta meg, hogy életét Isten szolgálatának ajánlja. Ez idő alatt született meg kislánya, Ilonka. 1948-ban került haza.

1953-ban megválasztották templomszolgának, amely tisztséget 53 év és két hónapig látta el. 1955-ben megszületett fia, László.

2010-ben a Magyar Történelmi Vitézi rend az 1942-ben végrehajtott hőstette alapján vitézzé avatta.

Életútja alapján Nagykónyi Község Önkormányzatának Képviselő-testülete Díszpolgári címet adományozz Vitéz Horgos József részére, aki a falu lakossága érdekében hosszú időn keresztül végzett munkájával, életművével példamutató emberi magatartásával, mind a községen belül, valamint országosan is, olyan általános elismerést szerzett, amely hozzájárul a község jó hírnevének növeléséhez.